A nyelvek közti fordítások sokszor vitték közelebb egymáshoz a népeket és a kultúrákat, ezért nem is csoda, hogy a világ legtöbb nyelvére lefordított könyve, maga a szentírás, a Biblia. Azonban akárcsak más művek esetén, itt is fennáll a veszélye annak, hogy sok dolgot másképpen értelmeztek a fordítók mint azt az eredeti nyelven leírtak.
Többek között számos imában, zsoltárban és prédikációban találhatóak apróbb eltérések amiknek korrigálását maga Ferenc pápa is tanácsolja. Azonban előfordul néhány esetben olyan is, hogy egy-egy nyelvre lefordítva, egészen más jelentést kap a mondat, így pedig más értelmet nyer akár egy egész imádság is.
Honnan tudod, hogy megfelelő a fordítás?
Így van ez a magyar nyelvre lefordított, legismertebb imánkkal, a Miatyánkkal is. Már több helyen is felröppent a hír, hogy Ferenc pápa megváltoztatná a magyar változat egy sorát, amiben tévesen a mai napig úgy imádkozunk, hogy „ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól…”. A pápa szerint ez ugyanis teljesen félre magyarázza Isten szerepét, hiszen a fordítás hatására azt a benyomást kelti, mintha maga az Úr hajszolna minket bele a rosszba, a kísértésbe, miközben éppen önuralmunkon múlik, hogy jók vagy rosszak leszünk-e. A franciák már megváltoztatták ezt a szövegrészt és szeretné, ha ezt a magyar változattal is megtennénk, hogy a jelentése szerint így hangozzék: „Ne engedd, hogy kísértésbe essünk”.
Arany János műveit is megbecstelenítette egy fordító
Noha Arany János műveit még nem fordították le annyi nyelvre, mint a Bibliát, a költő hazai szerepe mégis jelentős. Egy hazai író azonban több művét is kritikusan volt képes lefordítani angolra, Arany János nevét tükör fordítással lefordítva: John Golden néven. A drasztikus fordítást elkövető költő neve egyébként Horváth Viktor, aki azt vallja, hogy bármit meg lehet tenni az irodalmi művekkel, így tükörfordításai, sarkításai és egyszerű szavakkal való átfogalmazásai nem érdemlik meg a kritikát. A sajátságos stílust a költő gagyi angolnak nevezte el és olyan mondatokat engedett meg magának benne, mint a Toldi legismertebb részének teljes reformálása, amit magyarra visszafordítva valószínűleg senki nem tudna azonosítani sem:
„A meleg napsütéstől égve a kopár hulladék utódai;
szomjas szöcskék a mezőket böngészik.
Egy, csak egy fiú áll a lábán a tájban;
a pillantása könnyű, lépése földrengés.
De nem nagyméretű, szerény és sportos,
Jóképű srác, neve Toldy Miklós.
Most jön Latzfy hadserege, minden erejével,
és itt jön a vezér is: természetesen Endre.”