Általában boldogan beszélünk a költözésről és a költöztetőket is mindenki örömmel várja. A költözés egy új lehetőség az élettől, egy szebb, jobb, új helyen ahol új barátok, új feladatok várnak. Költözni általában tanulmányok miatt vagy valamilyen munka miatt szoktunk de a legörömtelibb, amikor megvásároljuk álmaink otthonát és a kulcsok átvétele után, boldogan tárcsázzuk a költöztetők számát, hogy végleg átpakolhassuk minden ingóságunkat az új helyre.
Mi van, ha én nem akarok költözni?!
Sokszor adódik olyan helyzet, ami miatt valakinek esze ágában sincs költözni, de valamilyen életkörülmény rákényszeríti erre. Talán eladták a feje fölül a bérelt lakást vagy párja kapott egy távoli városban visszautasíthatatlan állásajánlatot, esetleg a szülők döntöttek a gyerekek beleegyezése nélkül, egy új városba való letelepedésre. Ekkor a másik fél szomorúan, kedvtelenül kényszerül bele a helyzetbe és komoly pszichológia hatások érhetik a nem kívánt, új környezetben való beilleszkedés során.
Van, amikor igenis nyűg a költözés!
Mennék én, de nincs erőm hozzá!
A másik tipikus eset, amikor már alig várjuk a költözést és az új város nyújtotta megannyi lehetőséget de magához a pakolászáshoz, dobozoláshoz, szortírozáshoz egy csepp kedvünk sincsen. Ilyenkor legszívesebben elbújnánk a dobozok alá, hogy senki meg se találjon bennünket és csak várnánk, hogy valaki más majd elintézi a csomagolást helyettünk. Végül aztán erőt kell vennünk magunkon, hiszen a költöztető cég bármelyik pillanatban bekopogtathat az ajtón, hogy elszállítsa a még tornyokban álló holminkat az új lakhelyünkhöz.
