Ül a Közjó a piszkos tapétájú garzonlakásban, és szarul érzi magát. Csupa szemét minden körülötte, papír fecnik, injekciós tűk, szorongáscsillapítók szanaszét, még a déd apukájától örökölt Doxa karórája is a padlón hever. Alig ketyeg. Nincs ereje felvenni a padlóról. Igazából semmihez sincs ereje, pedig takarítani kellene, gondolja ólmos fejében, takarítani .. [Folytatás a lenti linken]
