Alig négyesztendősen éltem meg, hogy Britz néni váratlanul eltűnik a szomszédból. Az örökké fekete ruhás, babos kendős pótnagyimat hiába kerestem. Durcásan orroltam rá, hogy magamra hagyott. Még tizenkét esztendős se vagyok, amikor apámat elvesztem. Él bennem a kép, hogy az avasi meredeken előttünk vánszorog a nyitott halottas kocsi. Fújtatnak a .. [Folytatás a lenti linken]
