Egy kapcsolatban az intimitás természetes része az együttléteknek, de fontos megérteni, hogy nem minden pillanat alkalmas rá, és nem mindenki vágyik mindig ugyanarra. Az, hogy valakinek „nincs kedve”, teljesen normális, mégis gyakran bűntudat, feszültség vagy félreértés társul hozzá. Pedig erről is lehet – és kell is – őszintén beszélni.
A vágy hullámzó, nem gépies
A testi vágy nem gombnyomásra működik. Befolyásolja a stressz, a fáradtság, a lelkiállapot vagy épp egy nehéz nap. Ez mindkét félre igaz, és mégsem beszélünk róla eleget. Sok férfi például úgy érzi, elvárás vele szemben, hogy „mindig kész” legyen. Holott a férfiaknál is teljesen természetes, ha vannak időszakok, amikor csökken a libidó, vagy nem úgy működik minden, mint korábban.
De nem is kell feltétlen alacsonyabb libidó, hogy ne legyen kedvünk egy forró ágycsatához. Sok gyerekes pár tapasztalja, hogy ahogyan nőnek a gyerekek, egyre később kerülnek ágyba, ennél fogva a pár tagjai is, amikor pedig már nem mindig van kedvünk, energiánk hancúrozni.
Ez különösen érzékeny téma lehet, ha időnként potenciazavar is jelentkezik, de ettől függetlenül is. Ilyenkor nem csak a test, de az önbizalom is megsínyli a helyzetet. Épp ezért fontos, hogy egy kapcsolatban legyen tér és elfogadás ezekre a beszélgetésekre, hiszen a szexualitás nem teljesítmény, hanem kapcsolat két ember között.
Őszintén, de gyengéden
A legfontosabb, hogy ne vádaskodás vagy elutasítás formájában merüljön fel a téma. Ha azt mondjuk: „Most fáradt vagyok”, „Szükségem van egy kis időre”, vagy „Nincs baj, csak most máshogy érzem magam” – máris sokkal érthetőbbé válik a helyzet. Természetesen más és más megoldást kíván ez a helyzet a háttérben meghúzódó okok tükrében. Amennyiben csökken a libidó, és ez okozza a gondokat, akkor erről mindenképp finoman kell beszélni, esetleg szakember véleményét is ki lehet kérni a helyzet megoldásban.
Ha viszont a mindennapok rohanása miatt nincs kedvünk egy fülledt éjszakához, akkor erről is érdemes beszélni, és teret-időt keresni arra, hogy ez megváltozhasson.
