A szakítás sokszor nagyon nehéz és fájdalma. Ha gyászként éljük meg a különválást, az teljesen normális, és sosem jó megoldás, ha nem adunk magunknak időt a szakítás feldolgozására. Vannak azonban olyan dolgok, melyek jobb, ha inkább nem teszünk meg.
A szakítások a legtöbb esetben viharosak, vitákkal és kiabálásokkal telik, játszmázás és hibáztatást övezi, de az sem ritka, hogy csak úgy ukk-mukk-fukk véget érnek. Ilyenkor fel sem ocsúdunk igazán, és már el is hagyott minket a párunk. Lelkileg ez nagyon megterhelő lehet, fájdalmas, tele sírással, de akár az egészségünkre is kihatással lehet a szakítás.
Vannak, akik belebetegszenek, másik libidócsökkenést vagy merevedési zavarokat tapasztalnak, de akadnak akik aludni nem tudnak napokig.
Sok tanácsot kapunk persze ilyenkor, de vannak olyan dolgok, melyeket nem célszerű megtennünk, mert nem segítik az elengedés folyamatát. A frankobetta.com oldalon egy részletes cikk foglalkozik a szakítással, a lelki folyamatokkal, és persze azzal is, hogy mit ne tegyünk ilyenkor.
A manipuláció nem járható út
Ahogyan a cikkben is olvasható, az egyik gyakori cselekedet ilyenkor, hogy megpróbáljuk visszaszerezni volt párunkat, és akár manipulálni is megpróbáljuk, hogy visszafogadjon minket. Ezek mindig nagyon kétségbeesett kísérletek, és bizony leginkább az áll a háttérben, hogy képtelenek vagyunk elfogadni a helyzetet.
Félünk egyedül lenni, vagy magától a volt párunk nélküli jövőtől, ezért ragaszkodunk hozzá még akkor is, ha mindkettőnknek a tovább lépés lenne a legjobb megoldás.
A bosszúhadjárat sem jó választás
Másik inkább a bosszún törik a fejüket, hogy megtorolják a sérelmeket, de ez sem jó megoldás. Tény, hogy a gyászfolyamat egyik eleme a harag, a düh, viszont ezen inkább tovább kell lépni, és bár minden jogunk megvan haragudni a másikra, de gyűlölködni, mocskolódni semmi esetre sem szabad. Próbáljunk inkább hideg fejjel gondolkodni, és ne tegyünk semmi meggondolatlanságot, ami csak mélyítheti a konfliktusokat.
