Hogyan vészeljük át a szakítást?

Egy tökéletes világban persze úgy érnének véget a kapcsolatok, hogy mindkét fél magas érzelmi és értelmi intelligenciával állna a kérdéshez, és együtt, közösen varrnák el a szálakat, és kölcsönösen belátnák, hogy bár nehéz véget vetni egy hosszú kapcsolatnak, de mindenki számára ez lesz a legjobb, és barátságban válnának el egymástól az emberek.

A valóságban azonban csak a legritkább esetben zajlik így egy szakítás. Egyáltalán nem ritka, hogy akivel szakított a párja, egész éjjel nem alszik, folyamatosan exe körül forognak a gondolatai, és folyton visszajátssza, hogy vajon miért is alakult így, mit kellett volna másként csinálni, de az időszakos erekciós problémák sem ritkák, ha a férfiakról van szó. Ez teljesen normális.

A szakítás ugyanis egy gyászfolyamat, melyet mindenki másképp dolog fel. Ebben az esetben is egy veszteséggel kell szembenéznünk, ami bizony sokszor egyáltalán nem könnyű. Időre van szükség, hogy a dolog a helyükre kerüljenek.

Merjünk bátran „gyászolni”!

A szakítás után úgy járunk a legjobban, ha hagyunk magunknak időt és teret a gyászra, a veszteség feldolgozására. Valószínű, hogy a barátok és rokonok azt fogják javasolni, hogy nyomjuk el az értéseket, és csak engedjük el a dolgot, de az érzelmek nem így működnek.

Biztos olyan mondatokat hallunk majd, hogy „Csak sírd ki magad, és lép tovább”, „Ne sírj utána, nem érdemli meg”, „Jobban jártál így, minek siratni”, „Jön majd a következő, még úgyis fiatal vagy”, és így tovább. És bár valóban van igazság eme racionális észérvekben, de a helyzet az, hogy a szakítás után nem az agy, hanem az érzelmek dominálnak.

A tovább lépésre nincs egységes vagy tökéletes recept, hiszen mindenki máshogy tudja feldolgozni. Bár az elengedés folyamatát meggyorsítani nem tudjuk, azt mindenki a maga egyéni tempójában csinálna, mégis sokat tehetünk azért, hogy jobban legyünk lelkileg, és törekedhetünk arra, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, melyek gyengítenek minket.